A modern személy naponta meglepetésként vár különféle stresszes helyzetekben, olyan konfliktusokban, amelyek megvédik és enyhítik a feszültséget, például a szublimációt.
A szublimációs folyamat
Tudományosan szólva ez az egyik olyan fajta személyes védelmi mechanizmus, amelyen keresztül a konfliktushelyzetben feszültséget ment le, azáltal, hogy ösztönös energiáját átalakítja a társadalmi tevékenységnek az ember és a világ számára kívánatos formájává. Sigmund Freud ezt az elméletet az ember biológiai energiájának bizonyos eltéréséről írta le. Vagyis az egyén szexuális hajtóereje a kétségtelenül közvetlen céljukról, átirányítva azokat azokra a célokra, amelyeket a társadalom nem utasít vissza.
Fontos megjegyezni, hogy a szublimációs folyamat segíti az embert abban, hogy ne hagyja figyelmen kívül a belső konfliktusokat, hanem irányítsa az összes energiáját, hogy megtalálja a megoldási módokat.
Példák a pszichológiai szublimációra
A szublimáció sok formát ölthet. Így például az egyén szadista törekvései a sebészi vágyakká válhatnak. Továbbá a szexuális energia képes a kreativitásban (költők, művészek), anekdotákban, viccekben alulmászni. Az agresszív energia transzformálható a sportban (ökölvívás) vagy a szigorú oktatásban (a saját gyermekek iránti igény). Az erotika viszont barátságban van.
Ez azt jelenti, hogy amikor egy személy nem talál természetes viszonyt az ő ösztönös hajtásaival, akkor öntudatlanul megtalálja azt a fajta foglalkozást, a tevékenységet, amelyen keresztül ezek az impulzusok felszabadulnak.
Freud pontosan megmagyarázta az egyes emberek kreativitását a szublimáció révén, mivel a libidó energiájának átváltása közvetlenül a kreativitás folyamatába került.