Veseátültetés

Az első veseátültetést 1902-ben végezték el. Természetesen egyszerre senki sem akart kipróbálni egy embert, így a kísérleti anyag állat volt. Csak 52 évvel később, egy egészséges szervet átültetettek egy élő donorból.

A veseátültetés működése

Csak akkor végezhető el, ha nincs más módon gyógyítható - általában akut veseelégtelenséggel. A művelet főbb jellemzői:

A donor vese átültetése két fontos szakaszból áll:

  1. Donor. Ez alatt egy donor kerül kiválasztásra. Ők rokonokká válhatnak, akik mindkét vese helyén vannak, és nem fertőzöttek fertőzéssel. A második lehetőség egy nemrég elhunyt személy, akinek rokona nem ellenzi a szerv átültetését. Ebben az esetben kötelező elvégezni a vese kompatibilitásának vizsgálatát. Ha az eredmények pozitívak, a szervet extraháljuk, speciális vegyületekkel mosjuk és konzerváljuk.
  2. Címzett. A közvetlen átültetés szakaszai. A veseátültetés után bekövetkező szövődmények valószínűségének csökkentése érdekében a páciens saját szervét rendszerint a helyén hagyják. Az új vese csatlakoztatása gondos feladat. Először, az érrendszeri anasztomózisokat egymásra helyezik, majd a genito-húgyúti rendszert csatlakoztatják. A seb rétegenként varrott réteg. A befejező érintés a kozmetikai varrat a bőr tetején.

Hány élő veseátültetés után?

Nem lehet kitalálni, hogy mennyire fog működni a donorszerv. A különböző organizmusokban az új vese felvételének folyamata nem azonos. A műtét utáni első 24 órában a húgyutak rendszerint működésbe lépnek. Ebben a szakaszban a betegnek feltétlenül erős gyógyszerekre van szüksége.

Az élet veseátültetés után feltétlenül tartalmaz étrendet. Legalább több posztoperatív hónapban. Az egyes betegek menüjét külön választjuk ki.

A szervek elutasítása az immunrendszer hibás reakciója miatt kezdődhet. De meg kell értened, hogy ez a folyamat elhúzódik. Vagyis egyszerre a donor vese nem tagadhatja meg. Ha azonnal intézkedik - a megfelelő gyógyszerek és eljárások megkezdéséhez - a szervezet könnyen megszokhatja. Tehát nem kell kétségbeesni!