A nyirokcsomók vizsgálatában nem mindig a tapintás módja ad jó eredményeket. A gyulladás helyétől és természetétől függően a nyirokcsomó alakváltozásának észlelésének valószínűsége 30-80%. A nyirokcsomók ultrahangja sokkal pontosabb eredményt ad, de ez a diagnosztikai módszer további intézkedéseket igényel.
Mi a perifériás nyirokcsomó ultrahangjának sajátossága?
A perifériás nyirokcsomók reagálnak a legkisebb változásokra a test munkájában, és az immunitás elsősorban a probléma forrásához legközelebb álló elemeket kényszeríti. A szimmetrikus perifériás nyirokcsomók ilyen csoportjai vannak :
- álla;
- állkapocs alatti;
- szögletes és maxilláris;
- fültőmirigy;
- occipitalis;
- zadnesheynye;
- perednesheynye;
- supra- és subclavian;
- hónalji;
- könyök;
- lágyéki;
- térdhajlati.
A méretük, alakjuk és szerkezeteik változása sok eltérést mutathat a szervezet működésében, és mindegyiküket az ultrahang egyértelműen vizualizálja.
Például a hónalj nyirokcsomóinak ultrahangja segít a különböző típusú daganatok, ízületi gyulladások, mellbetegségek és a HIV azonosításában . A inguinális régió nyirokcsomóinak ultrahangját elsősorban a vénás és fertőző betegségek diagnosztizálására használják. A nyirokcsomók ultrahangját az állkapocsban gyakran fogorvosok írják le.
Mikor van szükség retroperitoneális nyirokcsomók ultrahangjára?
A retroperitoneális nyirokcsomókat nem lehet tapintással megvizsgálni, ezért nagyon nehéz ultrahang nélkül ezen a területen. Ezek a nyirokcsomók általában ilyen betegségekre reagálnak:
- a hasüreg rosszindulatú és jóindulatú daganatait;
- ismeretlen eredetű ételeket;
- hemolítikus betegségek;
- anomáliák a belső szervek fejlődésében;
- a belső gyulladás más jellegű.