Abszolút ötlet

A Hegel abszolút eszméjének tanítása fontos lépés a dialektikus filozófiában. Maga Hegel volt az objektív idealizmus áramlásának képviselője, és ebből a szempontból abszolút ötlet fogalmát kell figyelembe venni.

Hegel abszolút ötlete a filozófiában: a tanítás három része

Hegel tanításáról szólva nem lehet segíteni abban, hogy átgondoljon az objektív idealizmus integrális rendjéhez, amelyet az abszolút ötlet szerzője három alapvető részre osztott:

  1. A logika tudománya. Ebben a részben Hegel leír egy bizonyos világszellemet, akinek "abszolút ötletet" ad. Ez a szellem elsődleges, és ez a természet előfutára és minden.
  2. A természet filozófiája. Ez a tanítás második része, amelyben Hegel a szellemi elvnek másodlagos természetűnek nevezi. Ha nem megy túl mélyre, akkor a természet az abszolút ötlet különösségének tekinthető.
  3. A szellem filozófiája. Munkájának ezen részében Hegel átdolgozza elméleteit, és abszolút elképzelést abszolút szellembe fordít, végül felismeri az anyagi anyag elsőbbségét az anyag fölött.

Hegel tanításaiban egyértelműen nyomon követte az idealista természet és a vágy, hogy mindent elrendelnek az elsődleges és a másodlagos fogalmak bevezetésével.

Abszolút ötlet

Fontos megérteni, hogy az abszolút elképzelés nem statikus koncepció, hiszen a filozófia lényege, hogy a Hegel abszolút elképzete megkezdődik és tovább fejlődik, mozog. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ez ellentmond a metafizika fogalmának (valójában ebben az esetben minden fogalmat egymástól elkülönítve kell figyelembe venni). A dialektikus megközelítés három legfontosabb alapelvre épül, amelyek a Hegel szerint abszolút elgondolás kialakulását jelentik:

Ezek az elvek világítják meg a fejlődés általános elméletét. Előtte senki nem vette figyelembe az ellentmondásokat ebből a szempontból, és ez nagy áttörés volt. A belső ellentmondás eszméje még mindig az egyik legfontosabb eredmény.

Ez az ötlet, amely idealisztikusnak tűnik, valójában mély racionális jelentéssel bír, hiszen ennek a prizmának köszönhetően a filozófia és a természettudomány bármely fogalma is fordulhat. A dialektikus módszer lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük az egyszerű fogalmak cseréjét összetettebb, a fejlődés felé a jelentések felhalmozása és elmélyítése felé. Így a történelemben számos mintát lehet elkapni, a társadalmi életet pedig fejlődő folyamatként kezelni.