A betegség, amely a bal oldali falat sűríti, és ritkábban a szív jobb kamrája, hipertrófiás cardiomyopathia (HCMC). Ebben a betegségben a nagyon ritka esetben a megvastagodás szimmetrikusan fordul elő, és ezért az intervenciós szeptum gyakran sérül.
Úgy vélik, hogy ez a sportolók betegsége - ez a megnövekedett fizikai megterhelés miatt a hypertrophia bekövetkezik. Számos olyan esetet ismerünk, amikor sportolók sporttelepeken haltak meg hypertrophiás cardiomyopathia miatt - a magyar futballista, Feher Miklós és az amerikai atléta Jesse Marunde.
Ebben a betegségben a myocardiumban lévő izomrostok kaotikus elhelyezkedést mutatnak, amely génmutációhoz kapcsolódik.
A hypertrophiás cardiomyopathia formái
Ma az orvosok a hypertrophiás cardiomyopathia 3 formáját azonosítják:
- Basális elzáródás - a pihentető gradiens 30 mmHg-nál nagyobb vagy egyenlő. Art.
- Labile elzáródás - az intraventrikuláris gradiens spontán ingadozásait figyelték meg.
- Latent elzáródás - a gradiens nyugalmi állapotban kevesebb mint 30 mm Hg. Art.
A obstruktív hypertrophiás cardiomyopathia a betegség e három formájához illeszkedik, míg egy valóban nem obstruktív formában a stenosis gradiense 30 mmHg alatt van. Art. nyugodt és provokált állapotban.
A hypertrophiás cardiomyopathia tünetei
A hypertrophiás cardiomyopathia tünetei hiányozhatnak - a betegek mintegy 30% -a nem jelent panaszt, ebben az esetben a hirtelen halál lehet a betegség egyetlen megnyilvánulása. Egy speciális kockázati zóna olyan fiatal betegek, akik nem észlelik a panaszokat, kivéve a szívritmuszavarokat.
Ezt a betegséget az úgynevezett kis kibocsátású szindróma jellemzi - ebben az esetben ájulás, légszomj és szédülés és anginás rohamok jelentkeznek.
A hypertrophiás cardiomyopathiával összefüggésben a bal kamrai szívelégtelenség is előfordulhat, amely pangásos szívelégtelenség kialakulásához vezethet.
A szív ritmusában bekövetkező kudarcok ájuláshoz vezethetnek. Gyakran ezek a kamrai extraszisztolák és a kamrai tachycardia paroxizmusa.
Nagyon ritka esetben a betegek fertőző endokarditist és thromboemboliát okozhatnak.
Hipertrófiás cardiomyopathia diagnosztizálása
A kardiomiopátia egyéb típusaihoz képest a hipertrófiás formát a megállapított kritérium alapján sokkal könnyebb diagnosztizálják: a diagnózis jóváhagyásához a szívizom megvastagodása legalább 1,5 cm-nek kell lennie a bal kamrai diszfunkció (károsodott relaxáció) mellett.
Megvizsgálásakor a páciensnek sikerült a szív szélét balra húzni, és ha akadályozta a hangot (szisztolés rombusz).
A kórtan tanulmányozásának további módszerei a következők:
- elektrokardiográfiával - ezzel együtt észlelik a bal pitvar növekedését;
- Az ehokardiográfia a fő módszer, amely segít megtalálni a hipertrófia lokalizációját;
- EKG monitoring - meghatározza a ritmus zavarát;
- mágneses rezonancia képalkotás - finomítási módszer;
- a genetikai diagnózis a betegség prognózisának egyik legfontosabb módja.
Hipertrófiás cardiomyopathia kezelése
A hipertrófiás cardiomyopathia diagnosztizálása és kezelése szorosan összefügg egymással a halálos kimenetel megelőzése érdekében. A betegség előrehaladásának értékelése után, ha halálos kimenetelű lehet, komplex kezelést végeznek. Ha nincs halálos fenyegetés, és a tünetek nem
A kezeléshez nagyon fontos a fizikai aktivitás korlátozása, valamint negatív ionotróp hatású gyógyszerek alkalmazása. Ez a kategória magában foglalja a béta-blokkolókat és a kalcium-antagonistákat. Ezeket egyedileg választják ki, és mivel a recepció hosszú ideig tart (egész életen át tartó fogadásig), ma az orvosok minimális mellékhatással próbálják felírni a gyógyszereket. Korábban Anaprilin-t használták, és ma már sok új analógja van az új generációnak.
Emellett antiarrhythmiás gyógyszereket és antibiotikumokat alkalmaznak a kezelésben a patológiás fertőző komponens esetében.