A tromboembóliát olyan állapot indokolja, amelyet az artériák vérrögökkel történő vérrögülése okoz, aminek következtében a vérátáramlás megzavarodik, és szívmegállás történik. Ez a betegség vezető szerepet tölt be a hirtelen halálozási tényezők között. A szakértők azzal érvelnek, hogy a thromboembolia, akinek tüneteit nagyon nehéz észlelni, nagyon gyakran előfordul minden jel nélkül. Ezenkívül a betegség gyakori megnyilvánulásait gyakran összekeverik a kardiovaszkuláris rendszer egyéb kórtörténetében, ami nagymértékben bonyolítja a diagnózist és növeli a halálozás kockázatát.
A pulmonalis trombózis tünetei
A betegség megnyilvánulásának mértéke a szerv károsodásának mértékétől, valamint a páciens edényeitől, szívétől és tüdejétől függ. A leggyakoribb jelek a következők:
- hirtelen dyspnoe , amely akkor következik be, amikor fekvő helyzetben van;
- a légzés gyorsítása;
- tachycardia, amelynek pulzusszáma több mint száz perc.
A tüdő thromboemboliája olyan tünettel jellemezhető, mint a szegycsont fájdalma. Ebben az esetben természetének más lehet. Egyes betegeknél a retrosternalis vágási fájdalom jelentkezik, másokban tépő vagy égő. Meg kell jegyezni, hogy ha az artériák kis ágai sérültek, akkor a fájdalom egyáltalán nem érezhető.
A masszív artériás tromboembóliával a betegek panaszkodnak a következő tünetekre:
- fokozott májméret;
- a nyaki erek kiszélesedése;
- köhögés;
- vérköpés;
- túlzott izzadás.
Rendszerint rövid idő elteltével a beteg állapota súlyosbodik, és a tudatvesztés beindul.
A mellkasi stetoszkóppal történő meghallgatáskor a pácienseknél megfigyelhető a rales és a pleurális súrlódás. Időszerű segítség hiányában a kiterjedt thromboembolia végül halálhoz vezet.
A vénás trombózis tünetei
A mélyvénák trombus általi blokkolása nagyon veszélyes állapot,
A betegség fő panasza a betegséggel:
- ödéma és a végtagok vörössége;
- a hőmérséklet növekedése az érintett terület helyén;
- vénák terjeszkedése;
- súlyos helyzetben megfigyelhető a végtag cianózisa.
Gyakran a mélyvénák trombózisa nem különbözik a nyilvánvaló tünetektől, és csak az esetek 20-40% -ában lehet meghatározni a klinikai képet.