Az emberiség, a bolygó települése óta, sok dolgot érdekelt, de csak a XX. Század 30-as éveiben, az ember érdeklődött a személyes természetének eredetétől. Ettől kezdve kezdődik a személyiségelmélet tanulmányozása.
A személyiség elméletének fogalma egy sor feltételezés vagy hipotézis a személyiségfejlesztés mechanizmusairól és természetéről. Fő céljuk nem csupán magyarázat, hanem az emberi viselkedés előrejelzése is.
A személyiségelmélet pszichológiája lehetõvé teszi az ember számára, hogy megértse a természetét, segít megtalálni a retorikai kérdésekre adott válaszokat, amelyeket mindig maga kér. A személyiség pszichológiai elméletei a fejlődésük szerint három időszakra oszlanak:
- A pszichoanalízis kezdeti kialakulása.
- Az elemzés világosabb meghatározása.
- Modern pszichológia.
A személyiség elméletei mintegy 40-re számíthatók, ha elméleti szempontból tekinthetők meg. Nevezzük a személyiség alapvető elméletét:
- A személyiség analitikus elmélete. Közel van a klasszikus pszichoanalízis elméletéhez, mert sok közös gyökere van vele. Ennek az elméletnek egy élénk képviselője Carl Jung svájci kutató. E megközelítés szerint a személyiség a megvalósult és született archetípusok közössége. A személyiség struktúrája a tudatos és tudatalatti, az introvertált és az extravagáns személyes attitűd egyes blokkjai közötti kapcsolatok egyéni identitása.
- A személyiség pszichodinamikus elmélete. Ezt az elméletet "klasszikus pszichoanalízisnek" is nevezik. Képviselője és alapítója Sigmund Freud. Ennek az elméletnek a keretében egy személy agresszív és szexuális motívumok, védőmechanizmusok sorozata. A személyiség struktúrája viszont az egyes egyéni tulajdonságok és a védelmi mechanizmusok eltérő aránya.
- A személyiség humanista elmélete. A képviselő Abraham Maslow. Támogatói szerint a személyiség nem más, mint az ember "én" belső világa. És a szerkezet az ideális és az igazi "én" aránya.
- A személyiség kognitív elmélete. Természetéből közel áll a humanista. Az alapító George Kelly volt. Úgy vélte, hogy az egyetlen dolog, amit egy személy meg akar tudni, mi történt vele, és mi fog történni a jövőben. A személyiség a személyes konstrukciók rendszere, amelyet egy személy személyes tapasztalatai dolgoznak fel.
- A személyiség aktivitáselmélete. Ez az irányzat a legnagyobb eloszlású, mint a személyiség hazai elméletei. Fényes képviselője Sergey Rubinstein. A személyiség egy tudatos téma, aki egy bizonyos pozíciót tölt be a társadalomban, és viszont társadalmilag hasznos szerepet tölt be a társadalomban. A személyiség szerkezete - az egyes blokkok hierarchiája (önkontroll, fókusz) és minden egyes rendszer tulajdonsága.
- A személyiség viselkedési elmélete. A neve szintén "tudományos". Ennek az iránynak a fő tézise, hogy a személyiség a tanulás terméke. Ez azt jelenti, hogy egy személy a szociális készségek és a belső tényezők rendszerét alkotja. Struktúra - a társadalmi készségek hierarchiája, amelyben a fő szerepet a szubjektív jelentőségű belső csoportok játsszák.
- A személyiség elidegenítő elmélete. Ezen elmélet szempontjából a személyiség a temperamentum és a társadalmilag kondicionált tulajdonságok rendszere. A struktúra olyan biológiai tulajdonságok hierarchiája, amelyek konkrét kapcsolatokat alakítanak ki és bizonyos tulajdonságokat és temperamentumokat alkotnak.
- A személyiség modern elmélete. Ezek közé tartoznak: szociodinamikai (az egyén viselkedésének elmélete, amelyben a domináns viselkedés
(a belső és a külső tényezők kölcsönhatása) és a tulajdonságok elmélete (a személyiségtípusok elmélete, amely a különböző emberek egyéni vonásainak vagy a személyes integritás különbségén alapszik).
Ma nehéz egyértelműen kijelenteni, melyik elmélet a legigazságosabb. Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Jelenleg a modern olasz pszichológus, Antonio Meneghetti fogalma, aki a személyiségelméletről szóló következtetéseket vonta le a témában korábban említett tudás alapján.