A szokásos gyakorlati tudatosság a tudat legprimitívebb szintje, a tudás természetes formája a társadalomban, amely a mindennapi élet tapasztalatainak spontán tudatosításaként jött létre.
A rendes tudatosság szintjén a társadalom képviselői, egy módon vagy más módon, felismerik a társadalmi lény elfogadott jelentését, anélkül, hogy a kognitív tevékenység specifikusan szervezett eszközeit és módszereit felhasználnák. A rendes tudat az élet minden jelenségét írja le a mindennapi eszmék szintjén, és a társadalom képviselői által "a játék szabályait" kiszabó egyszerű észrevételek következtetéseit bizonyos mértékig felszívja és felhasználja.
A tudományos tudatosságról
A tudományelméleti tudat a rendeshez képest magasabb formát jelent, mivel a tárgyak és a jelenségek lényeges összefüggéseit és szabályszerűségét demonstrálja a lehető legnagyobb pontossággal.
A hétköznapi tudatosságból a tudomány különbözik mind a megközelítés szigorúságában, mind pedig az alapvető tudományos ismeretekre támaszkodva, amelyből származik. A rendes és az elméleti tudat kölcsönhatásban van. A hétköznapi tudattal kapcsolatban az elméleti másodlagos, bár viszont megváltoztatja. Meg kell érteni, hogy a rendes tudat stabil formái és sztereotípiái nem különböző esetekben a végső igazság, mivel az empirikus szint korlátozza őket. Az ilyen szinten való megértésre tett kísérletek gyakran illúziókat, hamis várakozásokat és téveszméket hoznak létre (mind a személyes, mind a közszférában). Eközben a hétköznapi élet a mindennapi tudat nélkül lehetetlen.
A tudományos és elméleti tudatosság, amely a tömeg sajátosságai miatt nem folytatható, továbbra is kizárólag a racionális és pragmatikus szinten működik, ami természetes a nagy egyetemes emberi kultúrák megszervezésében.
A hétköznapi tudatosság értéke
A rendes tudatosságot nem szabad alábecsülni, bár bizonyos mértékben a tág tömegek társadalmi tudatosságának valódi tükröződése, amely egy bizonyos szintű kulturális fejlődésen (gyakran nagyon alacsony).
Az egészséges társadalom szokásos tudata különbözteti meg a teljességet, a harmóniát, amely biztosítja életképességét. Így a hétköznapi tudat (mint gondolkodás) közelebb áll a valósághoz, mint a tudat bármely más formája. Valójában a társadalom mindennapi tudatának tapasztalataiból a filozófia, a vallás, az ideológia, a tudomány és a művészet a társadalmi tudatosság különleges, magasabb formáiból származik. Tágabb értelemben a kultúra tartalma.