A szociálpedagógia alatt a tudás és a készségek (erkölcsi, társadalmi, szellemi, szellemi) befogadásának tekinthető egy olyan egyénnek, amely segíti a társadalomban való alkalmazkodást. A társadalomtudomány minden alapelveinek együttes alkalmazása hozzájárul az egyén harmonikus kialakulásához. Ezután megfontoljuk az ember társadalmi oktatásának lényegét, alapelveit és módszereit.
A szociális nevelés elveinek jellemzői
A különböző irodalmi forrásokban a társadalmi oktatás különböző elveit jelzik. Itt vannak a leggyakrabban előfordulóak:
- a központosság elve abban rejlik, hogy az oktatási munka irányítja a testület megfelelő magatartásának képességét;
- a szociális nevelés kollektív természetének elve az, hogy a kollektív oktatási feladatot lát el, nagy élménnyel ruházza fel a személyt, és megtanítja neki, hogy megfelelően viselkedjen különböző élethelyzetekben;
- a természeti alkalmasság elve lehetővé teszi, hogy értékeljük az ember kapcsolatát a természettel, a magatartási modell függését egy adott egyén életkorától és nemétől;
- a kulturális megfelelőség elve magában foglalja az egyén orientáltságát a nemzeti és etnikai értékekhez;
- a komplementaritás elve alatt minden ilyen alapelv integrált használata.
A szociális nevelés módszerei
Rengeteg olyan módszer létezik, melyeket orientációjuk szerint osztályoznak (érzelmek, érzelmek, törekvések). A szociális nevelés módszereinek osztályozása során vegye figyelembe a pedagógus és a képzett személy közötti kapcsolatot, a környezetnek a személyre gyakorolt hatását.
A szociális nevelés módszereinek alkalmazása két fő célt szolgál:
- Bizonyos erkölcsi attitűdök, ötletek, ötletek és fogalmak a társadalmi kapcsolatokban való létrehozása a gyermekben.
- A gyermekek szokásainak kialakulása, amely a jövőben meghatározza a társadalom viselkedését.