Jung személyiségelmélete

Az analitikus pszichológia a mély pszichológia egyik iránya.

Carl Gustav Jung, a svájci pszichiáter - Freud egyik legjelentősebb követője - egy bizonyos időszakban a klasszikus freudiai pszichoanalízis koncepciójához képest elmozdult az ideológiai különbségekkel, és irányított - analitikus pszichológiáját alapozta.

Természetesen a klasszikus pszichoanalitikus személyiségmodell is átgondolt.

A személyiség modellje az analitikus pszichológiában

Pszichológiai pszichológiai elmélete szerint Jung szerkezete nemcsak a személyes tudattalanokat, az Ego-t és a felső tudatot, hanem a kollektív tudattalanokat is magában foglalja, amely az őseink kollektív élményének összege. Az egyes emberek egészének kollektív tudattalanjai ugyanazok, hiszen több ezer éve kialakult közös archetipusokból állnak. Az archetipusok elsődleges prototípusok, amelyek mindenki számára egységesek, amint azt egy bizonyos típusú reakció bizonyos élethelyzetekhez igazolja. Vagyis egy személy jelentős lépéseket tesz, összpontosítva ezekre vagy más általános képekre, amelyek a kollektív tudattalanban léteznek.

Archetipusok szervezése

A személyiség magja az Én, amely az Ego-ból fejlődött, a többi elem körül szerveződik. Az én biztosítja a személyiségstruktúra és a belső harmónia integritását és egységét. A fennmaradó archetipusok a leginkább általános rend reprezentációi a más emberek és lények által megvalósított bizonyos funkciókról. A fő archetípusok: Árnyék, Én, Maszk, Animus, Anima (és mások) - szabályozzák bármelyik tevékenységét.

A személyiség és az individuáció fejlődése Jung szerint

Karl Gustav Jung analitikus elméletében különös figyelmet kap a személyiség fejlődésére. Jung szerint a személyes fejlődés egy folyamatos evolúciós folyamat. Az ember folyamatosan dolgozik önmagán, javul, új ismereteket, készségeket és készségeket szerez, ezzel megvalósítva magát. Mindenki életének végső célja az önmagunk teljes megnyilvánulása, vagyis az önálló egyéniség és egyediség önálló és tudatos felfedezése. Feltételezzük, hogy egy harmonikus és egybefüggő személyiség az Individuáció folyamatán keresztül jut ilyen állapotba. A személyiségfejlesztés legmagasabb formája a megkülönböztetés.

Meg kell jegyeznünk, hogy a való életben nem minden ember érkezik ehhez a fejlődéshez, Jung szempontjából, könnyebb hozzá illeszkedni a maszkkal vagy álarcokkal, amelyeket általában használ.

Jung személyiségelmélete gazdagította és kiegészítette a pszichoanalitikus elméletet egészében, és lendületet adott az új ötletek kifejlesztésében a mély pszichológiában.