Reaktív depresszió

A reaktív depresszió a reaktív pszichózis egyik klinikai megnyilvánulása. Olyan akut stressz alapján alakul ki, amely negatív jellegű, erős érzelmi sokkokhoz kapcsolódik, például a szeretteik életéből való kivonás, pénzügyi és szakmai szféra válsághelyzetek, természeti katasztrófák stb.

A reaktív depresszió legfőbb jellemzője, hogy egy személy teljes mértékben meg van győződve arról, hogy mi történt, újra és újra bejárja az eseményeket, és nem tud valami másra koncentrálni. Minden, ami történt, megszállottság tárgyává válik. A páciens állandó depressziót tapasztal, gyakran zárja be magát, sír, nem hajlandó enni, és nem alszik jól. Egy álomban ugyanazokat a körülményeket látja, amelyek stresszt okoztak neki, és a rémálmok félelmeit fejleszti, ezért próbálja teljesen aludni, ami az idegrendszer működésében és a hallucinációk megjelenésében súlyos működési zavarokhoz vezethet.

Reaktív depresszió tünetei

Gyakran a reaktív depresszió, amelynek tünetei a tragédia után valamikor megjelennek, arra vezet, hogy egy személy mindent megépít, ami egy bizonyos kultuszban, átalakító emlékekben történt, a további létezés értelemszerűvé tétele érdekében, és ezekkel az eseményekkel korrelál minden későbbi magatartása, a ruházat választása és a napi rutin.

Előfordulhat, hogy először a szegény ember él, mintha autopilotban, akkor különösen akut esetek, az ő elméjében, a valóság helyébe léphet. Például azzal érvelhet, hogy az elhunyt szeretettje egyáltalán nem halt meg, de rövid időre elhagyta, és nagyon erőszakosan reagál, ha megpróbálják meggyőzni. Fejlett az úgynevezett pszichogén depresszió, amelynek gyökerei néha el vannak rejtve a skizofrénia genetikai hajlamában. Tény, hogy mind a reaktív, mind a pszichogén depresszió két ág ugyanazon fa, és alapvetően ugyanolyan hajlamosító tényezők.

Reaktív depresszió diagnosztizálása esetén a pácienst kizárólag orvosilag kell kezelni az antipszichotikumok alkalmazásával és a kezelőorvos szigorú felügyelete alatt.