A determinizmus elve egy meglehetősen gyakori kifejezés, amely azt jelzi, hogy az emberi pszichés elsősorban az életmódja határozza meg, és ennek következtében változhat az életmód változásával párhuzamosan. Ha az állatokban a psziché fejlődése egyszerű módon megy keresztül a természetes szelekción keresztül, akkor az emberre nézve bonyolultabb törvények érvényesülnek - a társadalmi fejlődés törvénye stb.
A determinizmus elmélete
A tudományban elsõ alkalommal a témával kapcsolatos érvelés a marxizmus elméletébõl származott, ahol számos társadalmi jelenség anyagi magyarázata adódik, valamint a társadalom fejlõdésének valódi törvényei. Ez az anyag szolgálta alapját a tudományos gondolkodás további irányának az emberi pszichés és tudat bizonyos sajátos tulajdonságaival szemben.
Először is a determinizmus elve kapcsolódik a természet témájához és a pszichikai jelenségek lényegéhez. A dialektikus-materialista világnézet elsajátítása során a pszichológia megközelítési determinizmusának nagy jelentősége volt. A huszadik században zajló keserű filozófiai küzdelem során a determinizmus fogalma is élen jár. Gyorsan megszerezte népszerűségét, és számos korábbi fogalmat helyettesített, például egy introspektív módszertant és a megfelelő megközelítést.
A determinizmus koncepciója valódi áttörés volt: ha korábban a psziché egyfajta különálló jelenségnek számított, amely gyakorlatilag nem befolyásolható kívülről, és nem jeleníti meg lényegét az emberi életben, most már a pszichát műanyagként, rugalmasan, változóan és nyitottan kutatják. A szubjektív önmegfigyelés helyett egy objektív megközelítés jött létre, amely azonnal rengeteg pszichológiai kutatást eredményezett. Ez lehetővé tette, hogy megtanulják, mi képes befolyásolni az embert, kvantitatív és kvalitatív módon jellemzi az összes nyitott típusú ingereket, meghatározza a reakciókat és viselkedést, és összehasonlító jellegűvé teszi az összes kapott eredményt.
A tudós, LS Vygotsky a tudományhoz vezette a legfontosabb kulturális és történelmi koncepciót. Ez a kezelés felhívta a figyelmet a magasabb mentális funkciók sajátosságára. A legfontosabb ebben az összefüggésben azt az elképzelést, hogy a mentális folyamatok természetes mechanizmusa megváltozik egy olyan személy ontogenetikai fejlődése során, amely különböző társadalmi és történelmi tényezők hatása alatt következik be annak következtében, hogy egy személy elnyeli az emberi kultúra termékeit másokkal való kölcsönhatása során.
A determinizmus tanítása tovább folytatta fejlődését a tudósok gondolatának keretein belül, hogy nem csak a psziché sajátosságaival rendelkező személy szemben áll a külvilággal, hanem egy cselekvő emberrel, aki képes nem csak a valóságot érzékelni, hanem átalakítani is. Így a társadalmi determinizmus azt jelenti, hogy egy személy képes érzékelni a társadalmi cselekvéseket,
A determinizmus elvének megvalósítása
Az egyik lehetőség, amely a determinizmus elvét nem elméletileg, hanem a gyakorlatban a probléma megoldására összpontosítja, hogy a psziché hogyan kapcsolódik az agy tevékenységéhez. Úgy vélték, hogy a psziché az agy számos funkciója, és számos vizsgálatot végeztek az agyi aktivitás mechanizmusainak azonosítására, amelynek eredménye végül mentális jelenségekké válik. Így egy bizonyos fázisban a determinizmus meghatározta a fizikai törvényeket a pszichéhez képest.