A rozs a gabonafélék egy éves üzeme. Ez ellenáll a hőnek, és még a homokos, könnyű talajokon is nőhet. A rozst lisztbe őröljük, cukrászsütést, sört, kenyeret kenyeret, malátakivonatot állítanak elő, amely a kvász termeléséhez szükséges. Ez a növény a földi orvos. Lehetővé teszi a kártevők és a gyomnövények megszabadulását.
Rozs összetevők
A rozs nagy mennyiségű szénhidrátot, fehérjét, vizet, zsírt, hamut és étkezési rostot tartalmaz. Ásványokban gazdag, mint kálium, kalcium, nátrium, magnézium, vas, foszfor, cink, réz, szelén és mangán. Ebben a gabonatermében vannak A, B, C, K és E vitaminok. Ez a termék meglehetősen magas a kalóriákban. 100 gramm rozsban 338 kcal van.
A rozs és annak előnyös tulajdonságai
A rozs a népi gyógymód számos receptjéből származik. Krónikus székrekedés esetén enyhe hashajtóként alkalmazzák. A rozskurcából készült császár, éppen ellenkezőleg, rögzítőszerként működik. Ez a tápközeg lágyító hatással és expectoráns hatással rendelkezik, így krónikus bronchitisre alkalmazzák. Az ateroszklerózis, a cukorbetegség, a magas vérnyomás, az anaemia, a pajzsmirigy betegségei és a tüdő tuberkulózisa részeg lehet.
A rozs kvász javítja az anyagcserét és az emésztést, megerősíti az ereket és visszaállítja a bél mikroflóra. A rozs felhasználása nagyon sokoldalú. A rozs tésztából készült poultice hasznos lehet a fekélyes bőrelváltozásoknál. Rozs kenyér rongyok vízzel áztatva, felhordható a forralásra és a szénhidrátokra. A rozs a radiculitisből nyer. A rozs tésztát tömöríteni kell egy fájó helyre.
A rozs nemcsak jó, hanem árt is. Nem használható a gyomor- és bélfekélyek, valamint a gastritis súlyosbodásához.