A glikogén egy komplex szénhidrát, amely egy lánchoz kapcsolt glükózmolekulákból áll.
A glikogén (glikogenezis) szintézise a szénhidrát táplálék bevétele után 1-2 órán belül következik be. A glikogén legintenzívebb szintézise a májban történik. Ezenkívül a glikogént a vázizmokban szintetizálják.
Egy molekula glikogén tartalmaz körülbelül egymillió glükózmaradékot. Ez a tény azt jelzi, hogy a szervezet sok energiát fogyaszt a glikogén termelésére.
A glikogén bomlása
A glikogén (glikogenolízis) bomlása az étkezés közti időszakban következik be. Ekkor a máj bizonyos mértékben lehasítja a glikogént, amely lehetővé teszi a szervezet számára, hogy változatlan szinten tartsa a glükóz koncentrációját a vérben.
A glikogén biológiai szerepe
A glükóz a szervezet fő energiaanyaga, amely alátámasztja alapvető funkcióit. A máj a glükóz formáját glükóz formájában tárolja, nem annyira a saját szükségleteinek megfelelően, hogy más szövetekhez - elsősorban a vörösvérsejtekhez és az agyhoz - jut be a glükóz.
Mint említettük, az izomsejtek, például a májsejtek, képesek a glükóz glikogéngé való átalakítására. Ugyanakkor az izmokban lévő glikogént kizárólag az izom munkájára fordítják. Más szavakkal, az izmokban lévő glikogén a glükóz forrása marad, csak a sejt számára, míg a májban tárolt glikogént a glükóz feldolgozása után az egész szervezet táplálására fordítják, és ami a legfontosabb a vér megfelelő glükózkoncentrációjának fenntartása.
A glikogén szintézise és bomlása
A glikogén szintézisét és bomlását az idegrendszer és a hormonok szabályozzák. Ez két független folyamat, amelyek különböző módon zajlanak. Amint azt már láttuk, a glikogén fő szerepe a glükóz koncentráció szabályozásának a vérben történő meghatározása, valamint a glükóztartalom létrehozása, amely az intenzív izom munkához szükséges.